A mindennapi szóhasználatban, de sokszor még a kerékpár katalógusokban is csak országúti kerékpárként vagy versenybringaként jelölik azt a kategóriát, amit az elmúlt években jól elkülöníthetően felosztott a kerékpáripar több alkategóriára. Nem árt tehát tisztában lenni azzal, milyen felhasználási célra milyen országúti kerékpárt válasszunk!
Ugyanúgy, ahogy a mountain bike-ok között különböző vázgeometriájú, vagy csillapítású bringák alkalmasak versenyzésre, maratonozásra, vagy éppen túrázásra, az országútik között is megvannak ezek a csoportok, még akkor is, ha látszólag jobban hasonlítanak egymásra a „versenybringák”, mint a hegyikerékpárok. Tudatosan kell tehát választani, hogy leendő sportszerünk minél jobban megfeleljen céljainknak, nem pedig később megszokni azt, ami esetleg nem is optimális számunkra. Ehhez az első lépés, hogy tisztában legyünk vele, milyen kategóriák léteznek.
Az országúti versenykerékpárokat profi vagy amatőr versenyzők, versenyzésre, edzésre használhatnak megelégedéssel. Ezeknek két fő csoportja van: az univerzális országúti versenykerékpárok (classic race: Merida Scultura), melyek az időfutam kivételével minden országúti versenyformában megállják a helyüket, valamint az aero versenykerékpárok (például a Merida Reacto széria), melyek általában merevebbek és minden esetben kicsit aerodinamikusabbak és aerodinamikusabb pozíciót is lehetővé tesznek az univerzális versenykerékpárokhoz képest. Utóbbiak adott versenyszituációban hozzájárulhatnak egy versenyző jobb teljesítményéhez.
2019 Merida Scultura Disc Team-E Bahrain
Az országúti versenykerékpár elnevezésből is kitűnik, hogy ezek a bringák hasonlítanak leginkább a klasszikus országútikra, vagyis azokra a bringákra, melyek nyergében görbülő háttal, alul fogott kormánnyal tekernek 60-nal mezőnyben a profik. A kerékpársport történelme során nagyjából kialakult az a geometria, azok a szögek, melyek a leghatékonyabbak a versenysportban. A versenyzők 99%-a gyerekkorától kezdve megszokja, hogy ha gyorsan akar haladni, akkor bizony érdemes minél lejjebb hajolni, hosszan fogni a kormányt, a sprintereknek 70-nél szükségük van a hosszabb stucni által biztosított stabilitásra.
A 2018-as év azonban sok változást hozott a versenykerékpárok világába, ugyanis engedélyezték a tárcsafékek használatát a profi kerékpársportban is! A hidraulikus tárcsafékek használatával rövidül a féktáv, nagyobb sebességgel lehet a kanyar bejáratához megérkezni (hiszen hamarabb lassulunk vele), rossz időjárási viszonyok között is állandó fékerőt biztosít (ami a felnifékekre korántsem igaz), és sokkal kisebb energia működtetni a fékeket. A profi versenyzők természetesen azonnal éltek a fejlesztések adta lehetőséggel, így már 2018 elején láthattuk a Team Bahrain tagjait az új tárcsafékes kerékpárok nyergében.
Azonban nem csak a csúcsmodellek kaptak új fékrendszert, hanem már az alumínium vázas Scultura Disc 400-as is, csak nem a Dura Ace kategóriából válogattak, hanem a sokkal kedvezőbb árú Shimano 105-ösből. Így 2019-ben kilencféle tárcsafékes Scultura közül lehet majd válogatni.
Kiállva sprintelve is hatékonyabb az alacsonyabb fogás és ilyenkor alul fogott kormánnyal befeszülve hosszában is kell tér, hogy szabadon működjenek a „dugattyúk”. Hegyen, kiállva tekerve, a fékkarnál fogva a kormányt, a relatíve alacsonyabb homlokcsővel szintén hatékonyabban terhelhetjük a pedált, mintha egy komfort országúti magasabban elhelyezkedő kormányába kell kapaszkodnunk. Azonban nemcsak elhatározás, hanem képességek, fizikai adottságok is szükségesek ahhoz, hogy testünk tolerálja a klasszikus versenybringák által megkövetelt testhelyzetet. Ezeket a képességeket meg lehet szerezni, edzeni, de aki mondjuk 40 éves koráig nem ült sose klasszikus országútin, annak már nagy valószínűséggel sosem lesz kényelmes egy Merida Reacto.
Ahogy a klasszikus országúti kerékpároknál, úgy az aero gépeknél is megjelent a tárcsafék az UCI szabálymódosítás következtében, így a csúcsmodelleket kétféle kivitelben is elérhetőek. A Reacto Team-E a felnifékes kivitel, a Reacto Disc Team-E pedig a tárcsafékes. Persze felmerül a kérdés, hogy a lehető legkisebb légellenállásúra tervezett bringán miért van féknyereg, meg tárcsa, de az alapos mérnöki tervezést követő szélcsatornás tesztek igazolták a számításokat, és valóban kisebb légellenállású lett a disc-es aero kerékpár.
Az országúti versenykerékpárok sajátosságai, vagyis a relatíve rövidebb homlokcső, a hosszabb felsőcső, hosszabb stucni, keskenyebb kormány, mind-mind egy „hétköznapibb” ember számára kényelmetlen pozíciót adnak ki, amit mondjuk idősebb korban nem biztos, hogy képes valaki adaptálni. Ez a „hétköznapi bringás” hiába nyer másfél km/óra sebességet a kedvezőbb légellenállású pozíció miatt, egy 5 órás országúti maraton második felében bőven többet fog veszíteni azért, mert mondjuk a törzsizomzata képtelen hosszú távon tolerálni azt a pozíciót és ekkor már 40 helyett 35-tel is alig bír majd vánszorogni, miután leszakad arról a sorról, akikkel addig tekert.
Ugyanez igaz a szögekre, melyek egy klasszikus aszfaltszaggató esetében meredekebbek, „agresszívebb” irányítást lehetővé téve. Ennek a versenyzők örülnek, mert versenyszituációkban hasznos, ha adja magát, hogy gyorsabban ráfordítsuk szűkebb ívre a kerékpárt. Egy kezdő kerékpáros a fenti geometriából viszont azt fogja érzékelni, hogy a meredekebb villaszög miatt nagyobb sebességnél kényelmesebb ívben kanyarodva instabilabb a bringa, pláne, ha lecserélte rövidebbre a stucnit, mert túl hosszúnak találta a felsőcsövet. Aki viszont évekig versenyzett, az a lapos villaszöggel fog alulkormányozottnak érezni egy bringát.
Látható, hogy gyakorlatilag nagyobb azoknak a tábora, akiknek inkább országúti komfort kerékpárra van szükségük. Ebbe a kategóriába azokat a hajlított kormányos aszfaltra tervezett bringákat soroljuk, melyek nem feltételezik a versenyszerű használatot, sokkal inkább a szabadidő-sportolás támasztotta követelményeknek felelnek meg. Több jellemző tulajdonsága is használója kényelmét szolgálja, hogy minél tovább maradhasson fájdalom nélkül nyeregben, minél biztonságosabb legyen számára a kerékpározás. Ilyen bringák tartoznak az új Silex családba. A Ride szériát leváltó Silex-eknél még csavartak egyet a komfort kerékpározáson és gravel bike-nak nevezték el a családot. Ugyanis terepre is alkalmasak, persze itt a terepet a földutak, erdészeti utak, simább ösvények jelentik, nem a sziklás trail-eket. Sőt, nem csak 622-es, azaz országúti kerekekkel kompatibilis a váz, hanem 650B, vagyis 27.5”-os kerékszettet is bele lehet rakni, amivel rossz utakon még kényelmesebbek lesznek, főleg ha a karbon vázasokra gondolunk.
Egy gravel kerékpár általában a váz geometriája és kialakítása miatt kényelmes, a Silex esetében viszont mindezekhez hozzájön a ballonosabb gumi, és bizonyos modelleknél az S-Flex Carbon nyeregcső is, melynek átmérője 30.9-es, de nem csak emiatt nyeli el jobban az út felől jövő rezgéseket. Ebben a kategóriában láthatunk először szimpla tányéros hajtóművet, széles áttételtartományú hátsó lánckeréksorral, ami egyszerűsíti a váltást, könnyebb súlyt eredményez, és rossz útviszonyok között is megbízhatóan működik. Hátul 11-42-es vagy 10-42-es sor található, amit régen csak a hegyikerékpároknál láthattunk, de ez szükséges is ahhoz, hogy komolyabb emelkedőket is le tudjunk küzdeni a nyergükben. Elöl egyetlen lánctányérral! Ami általában 44-es fogszámú, tehát kicsinek nem mondható, de szükség is van rá, hiszen 28 mm széles gumival szerelve országúti edzésre is alkalmasak, ahol nagyobb a tempó.
A Merida gravel kerékpárjai nagyon kényelmesek, a nyergükben sokkal lassabban fáradunk el. Egy 200 kilométeres Balaton-körön lehet, hogy az első 100 km-en gyorsabb lennél egy aero kerékpárral, mint a Reacto, de a sokkal sportosabb üléspozíció miatt féltáv környékén már felmondja a szolgálatot több izomcsoport, és onnantól szenvedés lesz a kör teljesítése. Egy kényelmes bringán lehet rosszabb a légellenállás, vagy a középrész merevsége, de kevésbé fáradunk el. Mivel egy országúti maratonon nagyrészt bolyban tekerünk, a kedvező légellenállást nem is nagyon aknázzuk ki, ellenben sokkal fittebbek maradunk a verseny második felére.
Mára a legtöbb országúti kerékpár kategóriában találkozhatunk tárcsafékes modellekkel, sőt az előbb említett gravel bike, a Silex széria már csak tárcsafékkel érhető el, illetve még a Reacto és Scultura palettájának negyede is ilyenekből áll. Idéntől már az UCI (Nemzetközi Kerékpáros Szövetség) is engedélyezte a tárcsafékes országútik használatát a profi versenyeken. Természetesen a belépő kategóriában még sok helyen nem tudtak elterjedni, hiszen a hidraulikus tárcsafékek nem éppen olcsóak, de a terjeszkedésük megállíthatatlan. Arról nem beszélve, hogy számtalan előnnyel jár a használatuk. Nem befolyásolja őket az időjárás, sokkal rövidebb féktávokat lehet venni velük, és segítségükkel bármilyen ballonos gumit lehet használni.
Kicsit kilógnak a klasszikus országúti bringák csoportjából az időfutam és triatlon kerékpárok, mint amilyen a Merida Warp is. Ezek a bringák geometriájukat, a vázformát és a kiegészítőket – időfutamkormány, kerék, nyereg – tekintve jelentősen eltérhetnek a hagyományos „versenybringáktól”. Triatlonban az olimpiai távon az UCI-szabályokhoz hasonlóan szigorúbb megkötések vannak a kerékpárra vonatkozóan, de a hosszú távú vagy Ironman versenyeken jóval szabadabbak a szabályok, merészebb formák is megengedettek. Utóbbiakat az országúti időfutamkerékpároktól elsősorban az UCI-szabályok különböztetik meg, valamint az, hogy az országúti időfutamkerékpároknál általában alacsonyabb kormánypozíciót alkalmaznak.
Ha folytatnánk a sort, hogy mit nem sorolunk ebbe a kategóriába, a képzeletbeli katalógusban a fittness, trekking, cross bringák következnének (Merida Speeder és Merida Crossway), de ezeket és alváltozataikat jól megkülönbözteti az előbbiektől az egyenes kormány. Nyilván akik országútival kezdték a bringázást, igényeljük a hajlított kormányt, a több felkínált pozíciót, ami természetes. Másnak viszont elég lehet az egyenes kormány (akár egy szarvval), sőt, pont a koskormányhoz nehezebb alkalmazkodnia. A kényelmes, komfortos „országúti” kerékpárt tehát megtalálhatjuk egy divatos, sportos, könnyű fitness bringában is.