2010-óta figyelem, tesztelem az elektromos kerékpárokat, de belépő szintű kerékpár nagyon ritkán járt nálam, inkább az 5000 EUR fölötti kategória az amit tesztre kapunk, hiszen ezekben vannak újdonságok, technikai csemegék. Női vázas pedelecet pedig először hoztam el. Az Adriatica E1 egy bőven félmillió forint alatti fogyasztói árú bringa, és hát komoly fenntartásaim voltak vele szemben (mint általában minden belépő szintű termékkel), hiszen egy rendes nyomatékszenzoros középmotor önmagában 400.000 forint körül van! Viszont erre az Adriaticára könnyedén fel tudod venni az állami támogatásból a 100.000 forintot, amit a pedálszenzoros gépekre adnak. Úgy meg már csak 359.990 Ft az ára.
Kedvező áron kompromisszum mentes elektromos kerékpárt? majdNEM lehetetlen.
Éppen ezért semmit sem árultam el a páromnak, csak odaadtam, hogy használja. Túl nagy bonyolultság nincsen a vezérlőjén, ki-be kapcsoló, és három rásegítési fokozat, illetve akku töltöttség kijelzés. A bringa igazi erőpróbája egy balatoni bringatúra volt, egy szakaszon földutakkal tarkítva. Ilyenkor általában a technikai dolgokat szoktam ecsetelni, illetve az alkatrészeket, de itt jött a csavar a történetben. Ugyanis tetszett neki, meg volt vele elégedve, és azt mondta, hogy simán elfogadná városi bringának. Nos itt van a jelentős eltérés a női és férfi gondolkodás között. Előbbiek ugyanis nem igazán foglalkoznak a műszaki tartalommal, sőt! Volt már alatta háromszor ennyibe kerülő csúcs trekking ebike is, tehát némi összehasonlítási alap van. De a nőket nem nyűgözi le az egérmozi a kormányon, a sok nyomógombos Bosch vezérlő vagy az elektromos vezérlésű, fokozatmentes Enviolo agyváltó. Ez csak nekünk férfiaknak szempont. Nekik az egyszerű kezelhetőség, és persze a kinézet számít.
